Velencét a szerelem városának is hívják, de nekem a művészetek városát jelenti.

Mivel Rosolina Maren a Vittoria Camping 14 napig a bázisunk, úgy döntöttünk, hogy egy napot Velencében töltünk. Rosolina Mare utazás és rendezvényszervező csoportján keresztül bonyolítottuk le a kirándulást. Reggel 8 órakor a Piazza San Giorgion szálltunk fel egy turista buszra, mely fél órán belül elvitt minket Chioggia kikötőjébe, ahol a Rafaello Hajótársaság egyik hajója márt várta a csoportot, hogy továbbszállítson bennünket Velencébe, ami úgy 1 óra 15 percet vett igénybe.

Mivel a velencei kirándulást már hónapokkal ezelőtt elkezdtem szervezni, a jegyet is előre megvásároltam a Dózsa palotába, hogy elkerüljük a végtelen sorban állást. Ehhez ajánlom a GetYourGuide alkalmazást, amit azóta is rendszeresen használok jegy vásárlásra, de erről majd egy másik fejezetben írok.

A hajó a Szent Márk Térhez közeli Riva degli Schiavoni kikötőben horgonyzott le és 7 óránk volt a szabad programokhoz.

Első utunk a Dózse palotához vezetett, ahol az online jegy bemutatásával egy perc alatt a múzeumban voltunk. Bár bőven akadt nézelődő, nem kellett lökdösődni és a látvány… Aki teheti kérem látogassa meg!

A 14. században gótikus stílusban készült az építmény, mely elsősorban a középkori Velencei Köztársaság hivatalainak adott otthont, másodsorban volt csak a dózsék rezidenciája. A múzeumba belépve végigmegyünk az arany lépcsőkön, majd a dózsék magánlakosztályai és a Filozófusok terme következik. A harmadik emeleten a Szenátus Terme található, majd fegyvertár, leginkább 16-17. századi fegyverekkel, vértekkel. A fegyvertárból ismét lefele vezet utunk a Nagytanács Termébe, egy szűk folyosón át elérjük a Sóhajok hídját, a börtönt és a Bírói Testület Termét, a kínzókamrát és végül a belső udvarra érkezve a kijárathoz vezet utunk. Ebből a rövid és tömör felsorolásból nem tudom átadni a Kedves Olvasónak azt az érzést, ami hatalmába kerített az épületben. Lélegzetelállító Tintoretto Paradicsoma, de láthatók többet között Bosch és Tiepolo festményei. Áthaladva a Sóhajok hídján a szűk és sötét folyosókon, bepillantva a rideg börtöncellákba szinte halljuk a rabok kínkeserves fohászait.

A Dózse palotát elhagyva a nyüzsgő, de annál hangulatosabb sikátorokon át eljutottunk a Rialtó-hídig, megállva a csodás Canale Gande partján. Természetesen nem maradt el a szuvenírnek szánt muránói üveg és a spagetti sült tintahalkarikákkal.

Megállva a Szent Márk tér kellős közepén és körbetekintve a középkori Velence tárul elénk a Szent Márk - székesegyház homlokzatán a négy bronz lóval, Campanile a harangtorony, a két gránit oszlop Marco és Todaro, és a Nemzeti Archeológiai Múzeummal.

Egy Kosztolányi idézettel búcsúzom: „A Sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. – Most akár örökre is itt maradnék… – mondotta halkan, olyan csendesen, hogy talán maga is alig hallotta. Az a hang fátyolos és fáradt volt. A zárt ablakokon át búsan vergődött ki a fakó vizekre, és meghalt a piszkos tengeren.”

„Minden nyár végén érzem szívszorítóan az idő múlását!

…vizes fürdőruhákban,

hosszú nyári estékben,

együtt töltött napokban,

tengeri csillagokban,

Duna kavicsokban,

balatoni naplementékben,

csendes semmittevésben,

közös emlékeink kincseskamrájában.”             

Két évvel ezelőtt, szeptemberben csodás őszi napsütésben sétáltunk férjemmel és lányommal a Somló-hegyen és csodáltuk a táj szépségét, a csendet, a békét és a kis borospincéket. Akkor mondta ki először a férjem, hogy kellene nekünk egy kis nyári lak.

Nézelődtünk, számolgattunk és arra a megállapításra jutottunk, hogy nem értünk a szőlőhöz, nem szeretnénk kertet gondozni és – bár szép környezetben – de a nyaraló örökké ott fog állni és nem láthatunk világot. Ekkor gondolkodtunk tovább már-már lakókocsi irányában (amit húzni kell, és jaj nincs vonóhorog szeretett autónkon). Így lett az ötlet immáron teljes, azaz a lakóautó!!! Ám ha veszünk egy árban a Somló-hegyi nyaralónak megfelelő összegű autót, az sajnos majdnem olyan öreg, mint én! (hi-hi) Ám annyit mégsem lehet egy lakóautóra költeni, mint a lakásunk ára! És láss csodát! Férjem ezt is kitalálta – furgonból lesz a mi második otthonunk!

2020. őszén találtunk rá a furgonra egy ajkai autókereskedésben és amikor a kereskedő meghallotta mivé szeretnénk alakítani a hibátlan munkagépet, nagyot kacagott. A téli időszakban rengeteg videót néztünk furgonok átalakításáról, én elkészítettem a tervrajzot és a belső dizájnt, férjem a munka megvalósítását tervezte meg.

2021. februárjában, zord téli hétvégén álltunk neki a munkálatoknak. Először az ülések mögötti válaszfalat kellett kibontani, majd a szigetelés következett, a plafon szigetelése után az álmennyezet készítése. Tapétázást követően a padlóburkolatot raktuk le, és férjem elkészítette a rögzített magasított ágyat, mely alatt nagy lett a tárolási lehetőség. Eközben beszereztük a könnyű szerkezetű gardrób szekrényt, a szivacsos fotelágyat, a mini konyha szigetet (két főzőlapos villany tűzhely, egyes mosogatóval, fagyasztós hűtővel), szélfogót, kemping konyha szekrényt, bio WC-t, lámpákat és egyéb apróságokat. Eközben férjem beszerelte az elektromosságot és a víztartályokat.

2021. májusára furgonunkból Pom-Pom lett, a mi kis „csigaházunk”.

Az elmúlt két nyáron az alábbi helyeken kempingeztünk és a környékbeli tájakat, nevezetességeket jártuk körbe kerékpárral. Bizony, az egyik legfontosabb eszközünk a nyarak folyamán.

Jufa Vulkán Kemping (Celldömölk)

Miramare Camping Village (Chioggia, Olaszország)

Mirabella Camping (Zamárdi)

Punta Spin Camping (Grado, Olaszország)

Rév Kemping (Szántód)

Lucija Camping (Portoroz, Szlovénia)

És ez még csak a kezdet, ez év nyarára már bővítettük guruló otthonunkat elősátorral, plusz egy fotelággyal és jövőre a bővítés folytatódik, de most nem árulom el a titkokat.

Hogy miért kemping? Most tudtam meg milyen az igazi szabadság, a tökéletes pihenés, a végtelen nyár önfeledt élvezete és a családdal együtt töltött, megunhatatlan rengeteg 24 óra. Mert összezárva néhány négyzetméteren sokan azt gondolnák rettenetes, ám igazi csapatépítő és mi szuper csapat vagyunk!

Egy kis kezdő tőke és kreativitással Ti is nagyszerű guruló csodát tudtok építeni. Kérdésekre szívesen válaszolok, megtaláltok a facebookon, a Kempingezők csoportban és a Lakóautóval a világban! csoportban.

2022. augusztus utolsó napjait töltöttük Szlovéniában. Mivel szeptember elsején, csütörtökön kezdődött az iskola, csupán négy napunk maradt, hogy megismerkedjünk a „híres” sziklás tengerparttal és a történelemmel.

Megállónknak Camp Lucija-t választottuk Portoroz városában. Bár augusztus második felében adtuk le foglalásunkat, sikerült tengerhez közeli parcellát kapnunk, így szó szerint éjjel-nappal gyönyörködhettünk a mesés kilátásban. A kemping mellett egy jacht kikötő található, de kerékpárral könnyedén elérhető az óváros, kijelölt kerékpárúton. És már el is árultam, hogy minden utunkra biciklikkel felszerelkezve indulunk.

Mivel mindenkit a vizesblokkok érdekelnek, leírom, hogy bár kissé retro a hangulat a zuhanyzóban, de bőven jut hely mindenkinek zuhanyzó, wc és mosdó szempontjából is. A konyha részben pedig mindig van szabad mosogató hely. Takarítás reggel, délben és este. A vizesblokkokhoz egy zárt kapun át lehet bejutni, melyet egy kis elektromos kütyü nyit. Ezt a szerkentyűt a regisztráció alkalmával kapjuk kézhez. Ezzel a kütyüvel lehet a kempingből ki-és bemenni, azaz nyitja a kis kapukat és a sorompót is.

Ahogy szinte minden kempingben, itt is van étterem, élelmiszerbolt és kávézó, de ebben a négy napban ezen szolgáltatásokat nem vettük igénybe.

Ahogy már az elején írtam, a szlovén tengerpart túlnyomó többségében sziklás, ami itt sem volt másképp, ezért ajánlom a „tengerjáró papucsot”. Továbbá vigyázat a moszatos, algás lépcsőn, mert rettenetesen csúszik és fájdalmas csobbanás lesz a vége. Erről Petra lányom részletesebben be tudna számolni. Ellenben a víz tiszta, hűvös és hihetetlenül sötétkék.

A strandoláson kívül az óváros feltérképezése volt még repertoáron. Kicsi emelkedőn felfele vezetett az utunk a Tartini térre, ahol lezártuk a bicikliket és egyenesen felgyalogoltunk a régi városfal egyik tornyához, és néhány euró ellenében és jó pár lépcső megtétele után csodás kilátás tárult szemünk elé. Alattunk a város és a kikötő.

Lefele jövet könnyebb dolgunk volt, így meglátogattuk a Szent György templomot, melynek ismertetőjegye a campanile, melyet a velencei Szent Márk bazilika mintájára emeltek. Ahogy az imént is említettem, sok a hasonlóság Velence és Portoroz építészete között. Ez annak tudható be, hogy hosszú évszázadokig Portoroz velencei uralom alatt állt.

A várost inkább nagyobb gyerekes szülőknek ajánlom, akiket érdekel a történelem és a művészet.