Cervia, Emilia Romagna tartomány egy kis városkája Ravenna és Rimini között félúton. Kempingezésünk első 12 napját itt töltöttük, a Campeggio Safariban. Parcellánk közel a bejárathoz, platánfás árnyákos helyen volt megtalálható. A kempingtől kb. 200 m-re egy fenyvesekkel benőtt parkon keresztül lehetett eljutni a tengerpartra.

A kemping bár a külvárosban helyezkedik el, körülötte szállodasorok, bazársor, kisebb, nagyobb élelmiszerüzletekkel. A zsongás reggel 8-kor elkezdődik és éjjel 3-kor ér véget.

A strandoláson kívül Cervia óvárosa nyújtja a látnivalókat, ahol a Só Múzeum is megtalálható. Érdekessége, hogy 20:30 és 24 óra között tart nyitva, teljes árú belépő 5 euro, diákoknak, nyugdíjasoknak 1 euroval lehet megtekinteni a tárlatot. Mivel a város már az ókorban is sópárlással foglalkozott, az ősi mesterség eszközeit, a sópárlók munkáját és életét mutatja be interaktív formában is.

Az óvárosban minden pénteken 20 órakor nyit a piac, ami egészen éjfélig nyitva áll a turisták előtt. Itt a ruhaneműktől, a táskákig, édességekig mindent meg lehet vásárolni. A kempingtől 12 perc alatt kerékpárral be lehet jutni a belvárosba, ahol a Canale di Cervia mentén végigsétálva millió étterem és fagyizó csalogatja a nézelődőket. A csatorna végén magasodik a Faro di Cervia, azaz a világítótorony.

Mi három alkalommal tekertünk be a belvárosba, hogy minden látnivalót magunkba szívjunk.

Itt kell megemlítenem, hogy Riminiben minden szerdán reggel 8:00 – 12:30-ig szintén piacnapot rendeznek, ahol az ókori városka utcáit ellepik az árusok. Mi ismét igénybe vettük a Trenitalia online jegyvásárlási lehetőségét és vonattal 30 perc alatt beérkeztünk Rimini pályaudvarára, ami a belvárostról 3 perces sétára található. Ott belevetettük magunkat a vásári forgatagba és bizony nem távoztunk üres kézzel.

Rimini az Ókori Rómában fontos szerepet töltött be, hisz tengerpartja miatt fontos kikötőállomás volt, ugyanakkor katonai bázis is egyben. Az óvárosba belépve a Via Bastioni Orientáli-ról fogad minket az Arco di Augusto, azaz Augustus diadalíve. Onnan északi irányba haladva végigsétálunk a Corso D’Augusto-n, ami félúton kiszélesedik. A város szívében, a Piazza Tre Martiri téren, egykori ókori római fórumon, Ariminumban áll a nagy parancsnok, Julius Caesar szobra, aki Riminit választotta katonai bázisául, miután átkelt a Rubicon folyón (Kr. e. 49), és kimondta a történelmi emlékeket. kifejezés Alea iacta est (A kocka el van vetve).
A konzult egy bronzszobor képviseli, amely egy római márvány eredeti másolata.

A Corso D’Augusto-n tovább haladva jutunk el a Palazzo Garampit, ahol több pizzéria szolgálja ki a fáradt túristákat, mi is betértünk az egyikbe. Végül az út végén elérjük a Porto canale di Riminit, ahol Tiberius császár hidat építtetett a Ponte di Tiberiot. A hídtól délnyugati irányba haladva jutunk el a Castel Sismondo-hoz, amit a 15. században építettek és erődítményként szolgált. Sajnos jelenleg nem látogatható, de körbejárható és a forró nyári napokon a kastély előtti mesterséges kis tavacska megannyi hűsölni vágyót vonz a partjára.

Csodás 12 napot töltöttünk Cerviában, ahol a tenger a hőség miatt annyira felmelegedett, hogy már nem nyújtott hűvös oltalmat, de ez nem szegte kedvünket, hisz a tengerben úszni mindig élvezetes. Az Adriát hátrahagyva PomPom fedélzetén északi irányba robogtunk tovább, hisz várt bennünket Milánó!

A már ismert Camping Village Cittá di Milano kempingben foglaltunk parcellát a San Siro negyedben. Érkezésünk napján egy gyors olaszos tészta ebédet követően buszra szálltunk a kemping bejáratánál és berobogtunk a Bisceglie M1 metró állomásig, ahol a föld alatti járművön a Duomo megállónál szálltunk ki, azaz a Dóm lábánál értünk a felszínre. Nem akarok ismét áradozni a Dóm szépségéről, hisz tavaly megtettem, de ismét csak azt tudom mondani a milánói dóm egy misét megér! Ismét betértünk a Galleria Vittorio Emanuele bevásárlóközpontban, amit nevezhetünk a csodák palotájának is. Az ismert divatmárkák boltjai felsorakoznak a divat iránt érdeklődők előtt. Amikor minden üzletet végigjártunk, este a Piazza Mercatin betértünk egy pizzériába.

Még mielőtt élményeinkről tovább mesélek, itt kell elmondanom, hogy a könnyebb utazás érdekében letöltöttem a város utazási appját, az ATM-et, ahol online vásároltuk meg a 3 napos komplett jegyet, ami a Hop on Hop of busz kivételével minden járműre használható volt. Így egy QR kód segítségével minden felszállásnál jegyet tudtunk váltani.

Második napunkon a kemping melletti Acquatica Parkba hűsöltünk, ami gyakorlatilag egy csúszda park, de a pihenni, vagy csak fürdőzni vágyók is találnak maguknak medencét. Ide kedvezményes jeggyel tudtunk belépni, mivel a kemping lakói voltunk.

És délután jött a fő attrakció, azaz amiért valójában Milánóba érkeztünk, a San Siro Stadion meglátogatása és a focimeccs! Kerékpárral indultunk a stadionba, ami 20 perces útra volt a kempingtől. A stadion körül már sok-sok szurkoló gyülekezett, a büfés kocsik és a relikvia árusok is felsorakoztak. Amire körbesétáltuk az árusokat, be is mehettünk a stadionba. A jegyet még otthon online vásároltuk a csapat hivatalos oldalán. Mivel ez egy barátságos mérkőzés volt Monza ellen, rengeteg család érkezett az eseményre. Silvio Berlusconi -  aki 1986-tól haláláig volt az AC Milan klub elnöke – emlékére alapította fia a Berlusconi kupát, amikor is minden évben az AC Milan és az AC Monza csapata „verseng” a kupáért. A mérkőzés előtt látványos megnyitónak lehettünk tanúi, ahol meghallgattuk Zlatan Ibrahimovic és Alessandro Nesta beszédét, majd Pier Silvio Berlusconi emlékezett meg az édesapjáról. Végül rövid koncert után pályára lépett a két csapat. Természetesen Milánó csapata győzedelmeskedett és a kupát tűzijáték kíséretében vehették át a játékosok. Éjjel fél 1-kor indultunk útnak a kempingbe, megismertük a nyüzsgő éjszakai várost, ami cseppet sem volt félelmetes, inkább misztikusnak mondanám.

Összefoglalva ismét aktívan töltöttük kempingezésünket és fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza Szombathelyre. Akkor még azt hittük pihenni hagyjuk PomPom-ot, de hirtelen ötlettől vezérelve újabb útra készítettük fel, de ez már egy következő történet.

Pisa külvárosában, Calambroneban foglaltuk le bázis helyünket a Campeggio Pinetában. A kemping nagy területén leginkább mobilházak állnak az üdülők rendelkezésére, de egyik utcáját csak felosztott parcellákból áll lakóautósok, lakókocsisok és sátorozók részére alakították ki.

A kemping területén a szokásos kisbolt, étterem is megtalálható, a recepció késő estig várja az érkezőket. A parcellás utca végén található a vizesblokk, mosogatóval, zuhanyzóval és wc-vel. Sikerült egy árnyas területet kiválasztanunk, így napközben sem melegedett fel az elősátor sem.

A kempingre jellemző még, hogy főszezonban is lehet egy-egy éjszakára helyet foglalni, ugyanis a közeli Livornoból induló kompokra – melyek Elba és Korzika szigetére viszik utasaikat – várakozók itt töltik az éjszakát.

Első utunk Livornóba vezetett kerékpárral. A Centro Commerciale Porta a Mare bevásárlóközpont volt a célállomás, így a part mentén igyekeztünk haladni, sajnos sokszor főútvonalon kerékpárút hiányában. Érintettük a Fortezza Nuova erődítményt, majd később elértük a Fortezza Vecchia erődöt. A pláza is egy csatorna szélén található, teraszáról belátni a kikötőt és a nevezetességeket.

Második utunk Pisa belvárosába vezetett, így helyi autóbuszra szálltunk. A kemping bejáratától 50 méterre található a buszmegálló, ami elvisz egészen a Pisa Sant’Antonio megállóig, ahonnét egy rövid séta után elérjük a nevezetességeket. Amikor átérünk az Arno folyó Ponte Sorfelino hídján, már látható a dóm kupolája. A www.tiqets.com oldalán foglaltam kompett belépőjegyet az összes nevezetességre. Magába foglalja a dóm, a keresztelőkápolna, a temető múzeum, a Miracoli kincsek múzeumának és a freskó múzeumnak a megtekintését. A teret minden irányból kis mellékutcákon keresztül lehet elérni, ami számtalan étteremnek, fagyizónak, üzletnek ad helyet. Itt bizony gyorsan el lehet tölteni egy teljes napot.

Itt hívom fel a figyelmet az autóbusz jegyek megváltására, ami bár lehetséges a vezetőnél, de hogy tudja tartani a menetidőt, nem mindig örülnek a vásárlóknak, így több mint 100 trafikban előre megvásárolhatók a jegyek. A menetrend és a trafikok listája megtalálható a www.at-bus.it oldalán.

A harmadik utazásunkhoz autóbuszt és vonatot is igénybe kellett vennünk, mivel Firenze volt az úti cél. Az autóbusz néhány lépésnyire állt meg a Pisa Centrale-tól, ami a város vasútállomása. Gyorsan megtaláltuk a vonatunkat és egy emeletes, légkondicionált szerelvénnyel robogtunk a Santa Maria Novella vasútállomásra. Itt kell megjegyeznem, hogy a vonat jegyeket online vásároltam meg a www.trenitalia.com oldalán. Az állomástól elindultunk az Arno irányába, megannyi sikátor, tér és műemlék érintésével. Jegyünk 12:30-ra szólt a Palazzo Vecchioba, ahová a jegyet korábban a www.italy-museum.com oldalán foglaltam le. A múzeum a Piazza delle Signorián található, előtte a Fontana del Nettuno szökőkúttal. A múzeum bejáratát őrzi a Dávid szobor és a Hercules és Cacus szobor, amint Hercules legyőzi a vad Cacust, aki annak idején a mai Róma területén az első sókereskedő telepesek faluját zargatta, állatokat és embereket is egyaránt rabolt, majd megölt. Ekkor érkezett a faluba Hercules a nyájával és látta az emberek elkeseredését. Amikor egy számára kedves lányt próbált elrabolni a vad ember, Hercules lesújtott és megszabadította a falut a gonosztól. Természetesen a lányt Hercules a monda szerint teherbe ejtette, majd örökre eltűnt. Így tartják, hogy Róma első alapítói ereiben magának Herculesnek a vére csörgedezik.

(Róma alapítása egy nagyszerű, és izgalmas történet, ajánlom olvasóim figyelmébe Steven Saylor Róma és Birodalom című történelmi regényeit, ahol minden kulisszatitkot megtudhatunk az ókori Rómáról.)

Nos a Palazzo Vecchio nem csak azért híres, mert Dan Brown Inferno című regénye többek között itt játszódik és az Inferno című filmben Tom Hanks próbál újabb titkokat megoldani, hanem, mert itt látható az én szívemhez közel álló költő, Dante Alighieri eredeti halotti maszkja. A költő itt született, munkálkodott, de politikai száműzetése miatt örökké el kellett hagyni szülővárosát, így Veronába folytatta munkáját mecénás családoknál. Majd végül Ravennában tért végső nyugalomra. Nem egyszerű megérteni írásait, de színpadon a Pokol fenomenális! Nem elhanyagolható a múzeumban a Vasari által festett kazettás mennyezet, a Cinquecento művészei, mint Da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Tintoretto alkotásai. Itt található a földgömb és térképek terme és megannyi szoba, kápolna, folyosó. Az Ötszázak termében Hercules győzelmeit tekinthetjük meg szoborcsoport formájában.

A múzeumból kijőve bal oldalon látható a Loggia dei Lanzi impozáns szobrokkal a Római korból. Innen tovább indulva a Piazzale degli Uffizin érjük el az Uffizi palotát, majd a Ponte Vecchiot.

Aki teheti és kedveli Itália művészetét, induljon útnak, mert örök élmény ezen nagyszerű műemlékek, művészeti csodák látványa.

Még nem ejtettem szót Calambrone strandjáról. Az Oasi del Mare a kempingtől kb. 300 méterre helyezkedik el. Finom homokos part, lassan mélyülő víz jellemzi itt a Tirrén-tengert. A kemping lakóinak ingyenes napernyők állnak rendelkezésére.

A piacozók részére minden kedden Tirreniában van lehetőség a vásárlásra, a Piazza Belvedere-n.

Aki egy kicsit hosszabb útra is bátorkodik elindulni Olaszországban és nem retten meg a Tirrén-tengertől, ajánlom figyelmébe Toszkána tájait. Egyen egy finom pizzát a ferde torony tövében, vagy kóstolja meg az antipasti tálat valamelyik tengerparti étteremben.

Rómát látni kell! - hangzik az utazók szájából.

Október végén, az őszi szünet tövében indultunk útnak, hogy mi is megcsodálhassuk az ókori Rómából fennmaradt építményeket. 12 órás autóút után érkeztünk meg a Camping Village Roma Capitolba, ahol mobilházat béreltünk. A kemping egész évben várja vendégeit extrán berendezett mobilházakkal, de természetesen parcellát is lehet bérelni.

Első napunk a beköltözéssel telt, majd felkerekedtünk, hogy megcsodálhassuk a széltől zúgó Tirrén-tengert. Apró kavicsos, néhol sziklás partjával, a szél hozta sós párában állva néztük a tengerbe eltűnő naplementét.

Második napon indulhatott az expedíció! Első utunk a Colosseumhoz vezetett, ahová a Tiqets-en keresztül vásároltam meg a komplett jegyeket, ami a Colosseumba, a Forum Romanumba és a Palatinus dombhoz engedett belépni. A Circus Maximushoz közel sikerült parkolót találnunk, ahol egész napra váltottunk jegyet, majd indulhatott a gyalogtúra. A Colosseumba lépve lépcsősorok felfelé, folyosók jobbra és balra, kiállítási tárgyak a folyosókon, majd a felső szinten végre elénk tárult a monumentális építmény teljes valójában! Szinte érezni lehetett a veszélyt, ami átjárta a gladiátorok lelkét minden egyes viadal előtt. Élet, vagy halál!? Vajon hogy döntött a császár?

Constantinus diadalíve mellett mentünk fel a Palatinus dombra, majd léptünk be a Forum Romanum egykori épületei közé. Saturnus, Janus és Concordia temploma, a Vesta templom, vaskori nekropolisz, Julius Caesar temploma, és nem utolsó sorban a Forum.

A történelmi séta után tovább gyalogoltunk a Haza Oltára emlékmű irányába, majd eljutottunk a Trevi-kúthoz. A barokk szökőkút három út találkozásánál épült fel, innen a Trivium elnevezés is. És hogy is van a mondás? Ha háttal állsz a kútnak és a bal vállad felett egy érmét dobsz a vízbe, visszatérsz Rómába. Én megtettem és remélem beteljesedik a mondás.

Harmadik napon ismét a Colosseumhoz közel hagytuk autónkat, majd egy „kevéske” sétát követően eljutottunk a Piazza Navonára, hogy megcsodálhassuk a tér közepén a csodás Fontana dei Fiumi-t, azaz a folyók kútját, déli oldalon a Fontana del Moro és északon a Fontana del Nettuno díszkutak láthatók. 13 órakor léphettünk be a Pantheonba, a jegyet a szokott módon a GetYourGuidei applikáción keresztül váltottam meg.

A Pantheont i.e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. A timpanont tizenhat egy darabból faragott gránitoszlop tartja, magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással. A látogatásra mindenki egy órát kapott, így a távozást követően ismét a Trevi-kúthoz sétáltunk, egy finom fagyi és pisztáciás cannoli miatt, de akkor már felkészültebb voltam és a gazdagság reményében négy érmét dobtam bal vállam felett a kútba. Később elgondolkodtam a gazdagságon és este a teraszon a mediterrán ősz levegőjét beszívval rájöttem, hogy nekem már mindenem meg van. Szerető család, akikkel épp itt vagyok Itália fővárosában, megannyi utazás és élmény van mögöttem és bízom benne, a jövőben is lesz még ilyenben részem.

Este húgom névnapján ünnepeltük egy olasz vacsorával a Colosseum lábánál.

Negyedik napon 11 órára volt belépésünk az Angyalvárba. A császárkor legnagyobb műpártolója Hadrianus volt. Rómában kiterjedt városrendezést hajtott végre. Legjelentősebb városképet-szervező műve saját maga és utódai számára létesített síremléke, az Angyalvár. A gigantikus téglafalakat már megfosztották travertino burkolatuktól, ágyúgolyónyomok pettyezik őket, mindazonáltal keményen harcolnak az idővel. A Mausoleo di Adriano Kr. u. 590-ben kapta a Castel Sant’ Angelo nevet, amikor már börtönként használták és a császár szobra helyébe egy angyalt állítottak az épület csúcsára. A rómaiak könyörgő körmenete élén haladó Nagy Szent Gergely pápa a vártorony tetején látta meg Mihály arkangyal tündöklő alakját. Az arkangyal visszahelyezte pallosát a tokjába, jelezve, hogy Rómában véget ér a pestisjárvány. Évszázadokon át ez volt a város legjelentősebb erődje és a pápák végső menedéke: VII. Kelemen is ide húzódott 1527-ben, a Sacco di Roma idején. 

A várat elhagyva átsétáltunk a Szent Péter térre, hogy láthassuk a bazilikát. Róma és azon belül a Vatikán egyik leghíresebb látnivalója az a lenyűgöző tér, és az a csodás kupolával koronázott bazilika, ahol a katolikus világ szíve dobog. Itt a kevésbé vallásos ember is megérinti az Isteni sugallat, ami engem is végigkísért aznap további utamon. Ugyanis mentünk tovább, és utunk a Spanyol lépcsőhöz vezetett, majd a Via del Corson át a a Piazza del Popoloig jutottunk. Itt a shoppingé volt a főszerep, és mi is átadtuk magunkat a vásárlás gyönyörének.

Ötödik napon sajnos búcsút vettünk a várostól, Rómától, az ókor minden csodájától. A szállást elhagyva még láthattuk az Area Archeologica dei Porti di Claudio e di Traiano romjait, majd végképp elhalványult a város képe a hátunk mögött.

Ki ne szomorkodna egy ilyen csodás utazást követően, de ahogy a mondás is tartja: „Az Örök Város visszavár!”

 Grado csupa szépség, báj és történelem.

Amikor Attila hun király seregei betörtek Észak-Olaszországba, a lakosság egy része Gradoba menekül. Bizony, bizony nem hiába az egyik nagy szerelem az ókori kikötőváros.

Már többedszer nyaraltunk a „Nap szigetén”, de a kempingezést első alkalommal próbáltuk ki. A pitchup.com oldalán találtunk rá a Punta Spin kempingre és 13 napot töltöttünk egy tengerre néző parcellán. Mint mindig, most is előre lefoglaltuk a helyet és kérésünk a tenger közelsége volt. A kicsit árnyékos, kicsit napos parcellához mindig érkezett finom tengeri szellő.

Grado tengerpartja szó szerint baba barát, mert a víz sekélysége miatt az apróságokat is nyugodt szívvel viheti a szülő pancsolni. Aki viszont úszásra vagy SUP-ozásra vágyik, a délutáni órákban dagály idején indulhat neki a nyílt tengernek. A partról egy közel 200 m-es móló vezet a tengerbe, aminek a végén már derékig ér a víz. Itt egy vízi ösvény van kialakítva, mint ha egy járdán sétálnánk, de a beton helyett puha homok, járdaszegély helyett pedig tengeri pázsitfű mutatja az utat. Kisebb nagyobb kanyarok után egy homokdűnéhez érünk, ahol lehet napozni, homokvárat építeni, körülötte pedig a csillogó, tiszta tenger. Akár egy vizi ország, ahol a távoli látóhatáron dereng a szárazföld, talpad alatt a puha homok, körülötted megannyi kagyló, így a kagylógyűjtők paradicsomának is mondhatnám. Mi több alkalommal SUP-pal indultunk neki a homokdűnéig, ami nem mondom jó kis kargyakorlat.

Mivel hajnali pacsirta vagyok, a reggeli apályra is kíváncsi voltam. Először nem akartam hinni a szememnek, hisz a víz szó szerint eltűnt és helyette a zöld tengeri növények vették át az uralmat. Mivel Grado és környéke is természetvédelmi terület, számos madárfaj talál magának élelmet és költőhelyet itt. Ameddig a szem ellát, mint ha egy zöld legelőn sétáltam volna.

A kempingtől minden néhány km távolságra van, így 6 m-es bringa út után eljutunk a belvárosba, azaz az óvárosba. Grado központjában a Szent Eufemia Bazilika áll, majd ahogy megyünk keleti irányba a part felé, eljutunk a Basilica della Corte romjaihoz. A Condomino Fortino-t elhagyva kiérünk a partra, ahol a tengert, a szabad strandot sziklákon át lépcsősoron lehet megközelíteni. Itt a kék tenger az éggel összeér.

Mivel férjem szerint a lányommal együtt múzeumbogarak vagyunk és szenvedélyem a történelem, egy napunkat Aquielianak szántuk. Bringával nem kis távolság, 17 km a kempingtől a Basilica di Santa Maria Assunta. Gradot elhagyva egy hosszú hídon (4,7 km) jutunk el a túlpartra, azaz Aquieliaba. Kerékpározás közben a lagúna látványa lenyűgöző és annyira a fáradtságot sem érezzük. Ám a hidat elhagyva az út utolsó szakaszán mezőn vezet keresztül a kerékpárút, ahol a kukorica földön közel 40 fok volt a hőmérséklet.

A városba érkezve nyomban feltűnik előttünk a Bazilika, ahol kombinált jeggyel bejárhatjuk a teljes múzeumot a templommal és ásatásokkal együtt.

Aquileia a borostyánút déli végállomása és mivel szombathelyi vagyok büszkén mondhatom, hogy egykor idáig szállították a kereskedők áruikat. A város Attila rabló hadjáratáig virágzott, de a barbárok lerombolták. Így figyelmetekbe ajánlom a bazilika kriptájának boltívein a freskókat, melyek között látható egy lováról hátrafelé nyilazó harcos. A templom mellett megtekinthető a régészeti és ókeresztény múzeum, továbbá a nekropolisz. És amikor már fáj a lábad a sok sétától, érdemes betérni a Via Popone Patriarca fagyizójába.

Mivel nyaralásunkkor nem maradhat el a hajózás sem, befizettünk egy lagúna túrára motorcsónakkal. Egy kedves házaspár hirdetésére leltem rá és nyomban felvettem velük a kapcsolatot. Mariel nagyon kedves volt és a megbeszélt időpontban a Porto vecchio di Gradon meg is találtuk a motorcsónakot és a kormányost Mariel férjét. A kikötőből elindulva körbejártuk a Grado és Aquileia közötti szigeteket, Isola Villa Nova, Isola Gorgo, Isola Ravaiarina és a Spiaggia Banco d’Orio-t elhagyva érkeztünk vissza a kikötőbe. Megannyi kárókatona és sirály, megannyi motorcsónakkal futottunk össze.

Kicsit még visszakanyarodok a kempinghez, hisz tudom, sokakat ez érdekel a legjobban. Vegyesbolt, medence itt is található, továbbá minden hétvégén a recepció mellett a téren kézműves vásárt rendeznek. Az étteremben finom a pasta és a pizza, továbbá az étterem mellett minden este kölyök klub működik.

A kempingben a vizesblokk mennyisége megfelelő, de teltházas időszakban van némi sorban állás a zuhanyzóban. Reggel-este takarítanak, nincs szemetelés, rendezett a környék.

Még sokat tudnék mesélni Gradoról, építészetéről és tengerpartjáról, de azt javaslom induljatok el és éljétek át a napos kisváros nyújtotta csodákat.