Rómát látni kell! - hangzik az utazók szájából.

Október végén, az őszi szünet tövében indultunk útnak, hogy mi is megcsodálhassuk az ókori Rómából fennmaradt építményeket. 12 órás autóút után érkeztünk meg a Camping Village Roma Capitolba, ahol mobilházat béreltünk. A kemping egész évben várja vendégeit extrán berendezett mobilházakkal, de természetesen parcellát is lehet bérelni.

Első napunk a beköltözéssel telt, majd felkerekedtünk, hogy megcsodálhassuk a széltől zúgó Tirrén-tengert. Apró kavicsos, néhol sziklás partjával, a szél hozta sós párában állva néztük a tengerbe eltűnő naplementét.

Második napon indulhatott az expedíció! Első utunk a Colosseumhoz vezetett, ahová a Tiqets-en keresztül vásároltam meg a komplett jegyeket, ami a Colosseumba, a Forum Romanumba és a Palatinus dombhoz engedett belépni. A Circus Maximushoz közel sikerült parkolót találnunk, ahol egész napra váltottunk jegyet, majd indulhatott a gyalogtúra. A Colosseumba lépve lépcsősorok felfelé, folyosók jobbra és balra, kiállítási tárgyak a folyosókon, majd a felső szinten végre elénk tárult a monumentális építmény teljes valójában! Szinte érezni lehetett a veszélyt, ami átjárta a gladiátorok lelkét minden egyes viadal előtt. Élet, vagy halál!? Vajon hogy döntött a császár?

Constantinus diadalíve mellett mentünk fel a Palatinus dombra, majd léptünk be a Forum Romanum egykori épületei közé. Saturnus, Janus és Concordia temploma, a Vesta templom, vaskori nekropolisz, Julius Caesar temploma, és nem utolsó sorban a Forum.

A történelmi séta után tovább gyalogoltunk a Haza Oltára emlékmű irányába, majd eljutottunk a Trevi-kúthoz. A barokk szökőkút három út találkozásánál épült fel, innen a Trivium elnevezés is. És hogy is van a mondás? Ha háttal állsz a kútnak és a bal vállad felett egy érmét dobsz a vízbe, visszatérsz Rómába. Én megtettem és remélem beteljesedik a mondás.

Harmadik napon ismét a Colosseumhoz közel hagytuk autónkat, majd egy „kevéske” sétát követően eljutottunk a Piazza Navonára, hogy megcsodálhassuk a tér közepén a csodás Fontana dei Fiumi-t, azaz a folyók kútját, déli oldalon a Fontana del Moro és északon a Fontana del Nettuno díszkutak láthatók. 13 órakor léphettünk be a Pantheonba, a jegyet a szokott módon a GetYourGuidei applikáción keresztül váltottam meg.

A Pantheont i.e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. A timpanont tizenhat egy darabból faragott gránitoszlop tartja, magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással. A látogatásra mindenki egy órát kapott, így a távozást követően ismét a Trevi-kúthoz sétáltunk, egy finom fagyi és pisztáciás cannoli miatt, de akkor már felkészültebb voltam és a gazdagság reményében négy érmét dobtam bal vállam felett a kútba. Később elgondolkodtam a gazdagságon és este a teraszon a mediterrán ősz levegőjét beszívval rájöttem, hogy nekem már mindenem meg van. Szerető család, akikkel épp itt vagyok Itália fővárosában, megannyi utazás és élmény van mögöttem és bízom benne, a jövőben is lesz még ilyenben részem.

Este húgom névnapján ünnepeltük egy olasz vacsorával a Colosseum lábánál.

Negyedik napon 11 órára volt belépésünk az Angyalvárba. A császárkor legnagyobb műpártolója Hadrianus volt. Rómában kiterjedt városrendezést hajtott végre. Legjelentősebb városképet-szervező műve saját maga és utódai számára létesített síremléke, az Angyalvár. A gigantikus téglafalakat már megfosztották travertino burkolatuktól, ágyúgolyónyomok pettyezik őket, mindazonáltal keményen harcolnak az idővel. A Mausoleo di Adriano Kr. u. 590-ben kapta a Castel Sant’ Angelo nevet, amikor már börtönként használták és a császár szobra helyébe egy angyalt állítottak az épület csúcsára. A rómaiak könyörgő körmenete élén haladó Nagy Szent Gergely pápa a vártorony tetején látta meg Mihály arkangyal tündöklő alakját. Az arkangyal visszahelyezte pallosát a tokjába, jelezve, hogy Rómában véget ér a pestisjárvány. Évszázadokon át ez volt a város legjelentősebb erődje és a pápák végső menedéke: VII. Kelemen is ide húzódott 1527-ben, a Sacco di Roma idején. 

A várat elhagyva átsétáltunk a Szent Péter térre, hogy láthassuk a bazilikát. Róma és azon belül a Vatikán egyik leghíresebb látnivalója az a lenyűgöző tér, és az a csodás kupolával koronázott bazilika, ahol a katolikus világ szíve dobog. Itt a kevésbé vallásos ember is megérinti az Isteni sugallat, ami engem is végigkísért aznap további utamon. Ugyanis mentünk tovább, és utunk a Spanyol lépcsőhöz vezetett, majd a Via del Corson át a a Piazza del Popoloig jutottunk. Itt a shoppingé volt a főszerep, és mi is átadtuk magunkat a vásárlás gyönyörének.

Ötödik napon sajnos búcsút vettünk a várostól, Rómától, az ókor minden csodájától. A szállást elhagyva még láthattuk az Area Archeologica dei Porti di Claudio e di Traiano romjait, majd végképp elhalványult a város képe a hátunk mögött.

Ki ne szomorkodna egy ilyen csodás utazást követően, de ahogy a mondás is tartja: „Az Örök Város visszavár!”

 Grado csupa szépség, báj és történelem.

Amikor Attila hun király seregei betörtek Észak-Olaszországba, a lakosság egy része Gradoba menekül. Bizony, bizony nem hiába az egyik nagy szerelem az ókori kikötőváros.

Már többedszer nyaraltunk a „Nap szigetén”, de a kempingezést első alkalommal próbáltuk ki. A pitchup.com oldalán találtunk rá a Punta Spin kempingre és 13 napot töltöttünk egy tengerre néző parcellán. Mint mindig, most is előre lefoglaltuk a helyet és kérésünk a tenger közelsége volt. A kicsit árnyékos, kicsit napos parcellához mindig érkezett finom tengeri szellő.

Grado tengerpartja szó szerint baba barát, mert a víz sekélysége miatt az apróságokat is nyugodt szívvel viheti a szülő pancsolni. Aki viszont úszásra vagy SUP-ozásra vágyik, a délutáni órákban dagály idején indulhat neki a nyílt tengernek. A partról egy közel 200 m-es móló vezet a tengerbe, aminek a végén már derékig ér a víz. Itt egy vízi ösvény van kialakítva, mint ha egy járdán sétálnánk, de a beton helyett puha homok, járdaszegély helyett pedig tengeri pázsitfű mutatja az utat. Kisebb nagyobb kanyarok után egy homokdűnéhez érünk, ahol lehet napozni, homokvárat építeni, körülötte pedig a csillogó, tiszta tenger. Akár egy vizi ország, ahol a távoli látóhatáron dereng a szárazföld, talpad alatt a puha homok, körülötted megannyi kagyló, így a kagylógyűjtők paradicsomának is mondhatnám. Mi több alkalommal SUP-pal indultunk neki a homokdűnéig, ami nem mondom jó kis kargyakorlat.

Mivel hajnali pacsirta vagyok, a reggeli apályra is kíváncsi voltam. Először nem akartam hinni a szememnek, hisz a víz szó szerint eltűnt és helyette a zöld tengeri növények vették át az uralmat. Mivel Grado és környéke is természetvédelmi terület, számos madárfaj talál magának élelmet és költőhelyet itt. Ameddig a szem ellát, mint ha egy zöld legelőn sétáltam volna.

A kempingtől minden néhány km távolságra van, így 6 m-es bringa út után eljutunk a belvárosba, azaz az óvárosba. Grado központjában a Szent Eufemia Bazilika áll, majd ahogy megyünk keleti irányba a part felé, eljutunk a Basilica della Corte romjaihoz. A Condomino Fortino-t elhagyva kiérünk a partra, ahol a tengert, a szabad strandot sziklákon át lépcsősoron lehet megközelíteni. Itt a kék tenger az éggel összeér.

Mivel férjem szerint a lányommal együtt múzeumbogarak vagyunk és szenvedélyem a történelem, egy napunkat Aquielianak szántuk. Bringával nem kis távolság, 17 km a kempingtől a Basilica di Santa Maria Assunta. Gradot elhagyva egy hosszú hídon (4,7 km) jutunk el a túlpartra, azaz Aquieliaba. Kerékpározás közben a lagúna látványa lenyűgöző és annyira a fáradtságot sem érezzük. Ám a hidat elhagyva az út utolsó szakaszán mezőn vezet keresztül a kerékpárút, ahol a kukorica földön közel 40 fok volt a hőmérséklet.

A városba érkezve nyomban feltűnik előttünk a Bazilika, ahol kombinált jeggyel bejárhatjuk a teljes múzeumot a templommal és ásatásokkal együtt.

Aquileia a borostyánút déli végállomása és mivel szombathelyi vagyok büszkén mondhatom, hogy egykor idáig szállították a kereskedők áruikat. A város Attila rabló hadjáratáig virágzott, de a barbárok lerombolták. Így figyelmetekbe ajánlom a bazilika kriptájának boltívein a freskókat, melyek között látható egy lováról hátrafelé nyilazó harcos. A templom mellett megtekinthető a régészeti és ókeresztény múzeum, továbbá a nekropolisz. És amikor már fáj a lábad a sok sétától, érdemes betérni a Via Popone Patriarca fagyizójába.

Mivel nyaralásunkkor nem maradhat el a hajózás sem, befizettünk egy lagúna túrára motorcsónakkal. Egy kedves házaspár hirdetésére leltem rá és nyomban felvettem velük a kapcsolatot. Mariel nagyon kedves volt és a megbeszélt időpontban a Porto vecchio di Gradon meg is találtuk a motorcsónakot és a kormányost Mariel férjét. A kikötőből elindulva körbejártuk a Grado és Aquileia közötti szigeteket, Isola Villa Nova, Isola Gorgo, Isola Ravaiarina és a Spiaggia Banco d’Orio-t elhagyva érkeztünk vissza a kikötőbe. Megannyi kárókatona és sirály, megannyi motorcsónakkal futottunk össze.

Kicsit még visszakanyarodok a kempinghez, hisz tudom, sokakat ez érdekel a legjobban. Vegyesbolt, medence itt is található, továbbá minden hétvégén a recepció mellett a téren kézműves vásárt rendeznek. Az étteremben finom a pasta és a pizza, továbbá az étterem mellett minden este kölyök klub működik.

A kempingben a vizesblokk mennyisége megfelelő, de teltházas időszakban van némi sorban állás a zuhanyzóban. Reggel-este takarítanak, nincs szemetelés, rendezett a környék.

Még sokat tudnék mesélni Gradoról, építészetéről és tengerpartjáról, de azt javaslom induljatok el és éljétek át a napos kisváros nyújtotta csodákat.

Régi vágyunk volt, hogy eljussunk Milánóba, így ez év nyarán 5 napot töltöttünk a divat és művészetek városában. A San Siro negyedben található Camping Village city of Milan-ban foglaltunk mobilházat a booking.com oldalán.

Milánó külvárosában az Aquatica Park szomszédságában családias hangulatú a kemping, mely otthont ad kisebb háziállatoknak is, mint a póni, racka juh, szamár, különböző szárnyasok – a gyerekek nagy örömére. A kemping szélén fürdőszobás és fürdőszoba nélküli mobilházak találhatók, a terület többi része kisebb-nagyobb parcellából áll, ahol sátrak, lakókocsik vagy lakóautók foglalhatnak helyet. Mi erre a néhány napra úgy gondoltuk, hogy nem állítunk sátrat, ezért is döntöttünk a kis méretű mobilház mellett, de PomPom parkolhatott a ház szomszédságában, így az áramszolgáltatás adott volt, a hűtő és a tűzhely is üzemelt.

A kemping vizesblokkja két helyen érhető el, külön férfi és női zuhanyzók, wc-k, melyeket mindig takarítottak és számban is megfelelő volt, így elkerülhettük a sorban állást. A vizesblokkokhoz tartozott mosogató, konyha helyiség és mosó-szárító gépek is.

Mivel Milánót mindenki a nevezetességek miatt látogatja, nyugat és észak Európa képviselte magát leginkább. Bár magyarokkal nem találkoztunk, hollandok, németek, belgák, lengyelek, dánok lakták túlnyomó részben a kempinget.

Érkezésünk napján próbáltuk felfedezni a környéket, a tervezett útvonalakat és az M1 metróállomást, így bringával tekertünk 10 km-t. Nem messze a kempingtől fekszik a ParcodelleCave több kis tóval a közepén, itt telepedtünk le kipihenni az utazás fáradalmait.

Első felfedező napunk célirányosan a San Siro stadionba vezetett, mely kb. 5 km-re található a kempingtől, így kerékpárra ültünk. Már korábban megvásároltuk a jegyeket a GetYourGuide applikáció segítségével, a bejáratnál mégis szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy hiába van online jegyünk, azt be kell váltani papír alapúra, azaz ugyan úgy sorba kellett állnunk, mint aki akkor vásárolta meg a jegyét. El kell mondanom egyetlen pénztár volt nyitva, a 35 fokban tűző napon araszoltunk előre. A jegypénztárnál már külön ablakhoz hívtak, ahol a korábban regisztrált látogatók adatai szerepeltek, így már gyorsan bejutottunk a múzeumba. Első állomás az AC Milan megalakulásától napjainkig a szereléseket mutatta be és a szerzett trófeákat. Ezt követően érkeztünk az öltözőbe, ami sajnálatos módon zárva volt, sovány vigasz egy AC Milan szurkolónak, hogy megtekinthettük az Inter öltözőjét. Ezt követően hosszú lépcsősorok után jutottunk fel a lelátóra, és tárult elénk a zöld pálya! A lelátót elhagyva még mindig emeletet mászva a legfelső szinten szintén mezeket, relikviákat, és az olasz válogatott szereléseit tekinthettük meg. A stadion túra végén érkezés a shop-ba, ahol „mi szem szájnak ingere”, lehetett vásárolni.

Második napunk a Sforza kastélyban folytatódott, szintén online jeggyel. Ide már metróval érkeztünk, ami egy pofon egyszerű útvonal volt: kerékpárral a Bisceglie M1 metró állomáshoz mentünk, majd az M1 piros vonalán a Cadorna állomásig, ahol már elénk is tárult a kastély fenséges látványa. Részletes leírást kaptunk arról, hogy 10:30 perckor a Torre del Firatele bejáratnál kék mellényben várni fog bennünket a múzeum egyik dolgozója. A hölgy tényleg ott volt a megbeszélt helyen, bemutattuk az online jegyeket és már a kezünkbe is nyomta a névre szóló beléptető kártyákat. Na ez a profizmus! Órákat töltöttünk el a kastély múzeumaiban, mely helyet adott Michelangelo szobrainak, középkori lombardiai építészetnek, a XIV. – XVI. századi fegyvertárnak, egyházi festményeknek és kárpitoknak, Mora bútorgyűjteménynek, középkori vallási szoborgyűjteménynek, iparművészeti kiállításnak, és hangszer kiállításnak. Ide feltétlenül szükséges egy kényelmes cipő és csak szívd magadba a történelmet!

Milánó túránk harmadik napja, ami számomra az önkívület, a csoda és a száguldó érzelmek napja volt, a Dóm meglátogatása. Az útvonal annyiban különbözött az előző napitól, hogy a piros metróvonallal a Duomo állomásig mentünk. 13 órára szólt a belépésünk, ahol egy pillanat alatt elfogadták az online jegyünket, majd gyors ruha és táska átvilágítást követően elénk tárult a CSODA!

Nehéz szavakba önteni az érzést, ami átjárja az embert e monumentális építmény falai között. Csend van, hiába a sok látogató. Különböző nemzetiségű és vallású emberek gyűlnek egybe és imádkoznak.

A katedrális lenyűgöző a maga 3400 szobrával, 135 tornyával és 52 oszlopával. Itt látható a 11-15. században elhunyt milánói érsekek, püspökök sírjai, szarkofágjai. Giacomo Medici síremléke, nyúzott Szent Bertalan szobra és a főoltár fölött az egyik szeget őrzik, mellyel Jézust rögzítették a keresztfához.

"A vallások különböző utak, melyek ugyanoda vezetnek. Mit számít ha külön úton járunk, ha a célunk közös?"

Ezen a napon jártuk körbe a belvárost megannyi építészeti csodájával és nem utolsó sorban üzleteivel. Természetesen mi is elcsábultunk és vásároltunk, hisz ha Milánó akkor nekem Marlú, férjemnek AC Milan Store, lányomnak a divat!

Fáradtan, élményekkel gazdagon indultunk utunkra az ötödik napon, hisz vártak ránk az új élmények és kalandok.