Régi vágyunk volt, hogy eljussunk Milánóba, így ez év nyarán 5 napot töltöttünk a divat és művészetek városában. A San Siro negyedben található Camping Village city of Milan-ban foglaltunk mobilházat a booking.com oldalán.

Milánó külvárosában az Aquatica Park szomszédságában családias hangulatú a kemping, mely otthont ad kisebb háziállatoknak is, mint a póni, racka juh, szamár, különböző szárnyasok – a gyerekek nagy örömére. A kemping szélén fürdőszobás és fürdőszoba nélküli mobilházak találhatók, a terület többi része kisebb-nagyobb parcellából áll, ahol sátrak, lakókocsik vagy lakóautók foglalhatnak helyet. Mi erre a néhány napra úgy gondoltuk, hogy nem állítunk sátrat, ezért is döntöttünk a kis méretű mobilház mellett, de PomPom parkolhatott a ház szomszédságában, így az áramszolgáltatás adott volt, a hűtő és a tűzhely is üzemelt.

A kemping vizesblokkja két helyen érhető el, külön férfi és női zuhanyzók, wc-k, melyeket mindig takarítottak és számban is megfelelő volt, így elkerülhettük a sorban állást. A vizesblokkokhoz tartozott mosogató, konyha helyiség és mosó-szárító gépek is.

Mivel Milánót mindenki a nevezetességek miatt látogatja, nyugat és észak Európa képviselte magát leginkább. Bár magyarokkal nem találkoztunk, hollandok, németek, belgák, lengyelek, dánok lakták túlnyomó részben a kempinget.

Érkezésünk napján próbáltuk felfedezni a környéket, a tervezett útvonalakat és az M1 metróállomást, így bringával tekertünk 10 km-t. Nem messze a kempingtől fekszik a ParcodelleCave több kis tóval a közepén, itt telepedtünk le kipihenni az utazás fáradalmait.

Első felfedező napunk célirányosan a San Siro stadionba vezetett, mely kb. 5 km-re található a kempingtől, így kerékpárra ültünk. Már korábban megvásároltuk a jegyeket a GetYourGuide applikáció segítségével, a bejáratnál mégis szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy hiába van online jegyünk, azt be kell váltani papír alapúra, azaz ugyan úgy sorba kellett állnunk, mint aki akkor vásárolta meg a jegyét. El kell mondanom egyetlen pénztár volt nyitva, a 35 fokban tűző napon araszoltunk előre. A jegypénztárnál már külön ablakhoz hívtak, ahol a korábban regisztrált látogatók adatai szerepeltek, így már gyorsan bejutottunk a múzeumba. Első állomás az AC Milan megalakulásától napjainkig a szereléseket mutatta be és a szerzett trófeákat. Ezt követően érkeztünk az öltözőbe, ami sajnálatos módon zárva volt, sovány vigasz egy AC Milan szurkolónak, hogy megtekinthettük az Inter öltözőjét. Ezt követően hosszú lépcsősorok után jutottunk fel a lelátóra, és tárult elénk a zöld pálya! A lelátót elhagyva még mindig emeletet mászva a legfelső szinten szintén mezeket, relikviákat, és az olasz válogatott szereléseit tekinthettük meg. A stadion túra végén érkezés a shop-ba, ahol „mi szem szájnak ingere”, lehetett vásárolni.

Második napunk a Sforza kastélyban folytatódott, szintén online jeggyel. Ide már metróval érkeztünk, ami egy pofon egyszerű útvonal volt: kerékpárral a Bisceglie M1 metró állomáshoz mentünk, majd az M1 piros vonalán a Cadorna állomásig, ahol már elénk is tárult a kastély fenséges látványa. Részletes leírást kaptunk arról, hogy 10:30 perckor a Torre del Firatele bejáratnál kék mellényben várni fog bennünket a múzeum egyik dolgozója. A hölgy tényleg ott volt a megbeszélt helyen, bemutattuk az online jegyeket és már a kezünkbe is nyomta a névre szóló beléptető kártyákat. Na ez a profizmus! Órákat töltöttünk el a kastély múzeumaiban, mely helyet adott Michelangelo szobrainak, középkori lombardiai építészetnek, a XIV. – XVI. századi fegyvertárnak, egyházi festményeknek és kárpitoknak, Mora bútorgyűjteménynek, középkori vallási szoborgyűjteménynek, iparművészeti kiállításnak, és hangszer kiállításnak. Ide feltétlenül szükséges egy kényelmes cipő és csak szívd magadba a történelmet!

Milánó túránk harmadik napja, ami számomra az önkívület, a csoda és a száguldó érzelmek napja volt, a Dóm meglátogatása. Az útvonal annyiban különbözött az előző napitól, hogy a piros metróvonallal a Duomo állomásig mentünk. 13 órára szólt a belépésünk, ahol egy pillanat alatt elfogadták az online jegyünket, majd gyors ruha és táska átvilágítást követően elénk tárult a CSODA!

Nehéz szavakba önteni az érzést, ami átjárja az embert e monumentális építmény falai között. Csend van, hiába a sok látogató. Különböző nemzetiségű és vallású emberek gyűlnek egybe és imádkoznak.

A katedrális lenyűgöző a maga 3400 szobrával, 135 tornyával és 52 oszlopával. Itt látható a 11-15. században elhunyt milánói érsekek, püspökök sírjai, szarkofágjai. Giacomo Medici síremléke, nyúzott Szent Bertalan szobra és a főoltár fölött az egyik szeget őrzik, mellyel Jézust rögzítették a keresztfához.

"A vallások különböző utak, melyek ugyanoda vezetnek. Mit számít ha külön úton járunk, ha a célunk közös?"

Ezen a napon jártuk körbe a belvárost megannyi építészeti csodájával és nem utolsó sorban üzleteivel. Természetesen mi is elcsábultunk és vásároltunk, hisz ha Milánó akkor nekem Marlú, férjemnek AC Milan Store, lányomnak a divat!

Fáradtan, élményekkel gazdagon indultunk utunkra az ötödik napon, hisz vártak ránk az új élmények és kalandok.