2021. júliusában indultunk első hosszú utunkra PomPom fedélzetén, az uticél Chioggia Miramare Camping. Chioggiáról tudni kell, hogy a „külső” üdülőterületen kívül van egy lagúnákkal ölelt óvárosa, így Velence kishúgának is nevezik.

13 napra foglaltunk parcellát a kempingben, ahol megérkezésünket követően a pár perces bejelentkezéskor kellett a kemping térképen megjelölnünk, hogy melyik parcella lenne számunkra a megfelelő, így természetesen egy parthoz közeli helyet választottunk.

A kemping saját stranddal rendelkezik, és itt az ár tartalmazta a strandon lévő 2 db nyugágyat és ernyőt. Ami nekem nagyon szimpatikus volt a kempingben és az ott lakókban, hogy fél Európa képviselte magát és mindenki mindenkit üdvözölt.

A kempingtől kb. 20 perces kerékpárútra volt az óváros, ahová az üdülésünk alatt többször is bebicikliztünk. Fontos, hogy csütörtök reggeltől kb. 14 óráig tart nyitva az óvárosi piac, ami a Porta Garibalditól egészen a Ponte di Vigoig elnyúlik. Itt mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelő portékát. A rengeteg női ruha árustól a táskákig, a sajtos, gyümölcsöstől a hentesárúig. Mivel a kerékpárút a Via Román vezet végig, több hosszabb hidat is érintünk, ahol a tengeri szellő simogatja az arcunkat és érezni a tenger érdekes kagyló illatát. Itt kelünk át a Ponte Isola dell’ Unione-on, a Ponta Translagunare-n.

Érdemes betérni két ismert templomába a Catedrale di Santa Maria Assunta templomba és a Basilica minore di San Giacomo Apostolo-ba.

Egy délutánt lagúna hajózásnak szenteltünk, ahol hajóval tekintjük meg a nevezetességeket és a lagúnákat. Az Imbarco traghetti Pellestrinától indult a hajó és először a Ponte Canal Lombardo fele vettük az irányt, ahol napközben a sok-sok halászhajó piheni ki éjszakai fáradalmait. A parton a halászok dolgozgatnak az árnyékban, javítják a hajót vagy épp hálót készítenek. Ezt közvetően visszatértünk a kiindulási ponthoz és megtekintettük a Ponte di Vigot, aminek lépcsői a Chiesa di Santa Croce-hoz vezetnek. A templomot a 14. században építették, majd a 15. században egy kolostorral bővült, amiben később kórház is működött. Utunk a Fort San Felice felé vezetett, ami egy szigeten fekszik. Az erőd építése 1538-ban kezdődött a velencei lagúna úgynevezett „kikötőtorkolatánál” lévő erődrendszer megerősítésének részeként. A francia védelmi terv keretében 1806-ban javítási és korszerűsítési munkákat végeztek az erődítményen. 1831-től 1848-ig néhány karbantartási munkálaton, elsősorban a töltések szabályozásán ment keresztül. 1856-ban kemencéket építettek a tüzérségi lövedékek vörösre melegítésére. Az első világháború idején az erőd lég- és torpedóvédelmi tüzérségi állásokat kapott . A modern időkben az olasz haditengerészet helyőrsége volt , majd később elhagyták. 

Tovább hajózva a tenger közepén megtekintettük az osztriga telepeket és a híres Madonnina del Pescatore szobrot, mely Szűz Máriát ábrázolja, aki többek között a halászok védelmezője. Mivel Chioggia a középkor óta halászváros, az emberek a szenthez fohászkodnak a jó fogásért, a békés tengerért és hogy a halászok épségben visszatérjenek a szárazföldre.

Most szeretnék még néhány mondat erejéig visszatérni a kempinghez és annak felszereltségéhez. A kemping közepén egy hűs vizű medence található, de inkább a kisebb gyerekek lubickolnak benne. Itt van az étterem, ahol főként pizzát és tésztaféléket kínálnak, a vegyesbolt és a színpad, ahol este 8-11-ig zenés műsorokat adnak elő. A kemping több részén található vizesblokk, tisztán, felszerelve, naponta ki tudja hányszor takarítva, és ami nekem különösen tetszett, hogy a mosdóban is megtalálhatóak a zöld növények.

Chioggia számomra a napfény és a történelem egy pici szelete. Imádok belekóstolni és azóta újra látogattuk már, mert lagúnáitól nem lehet elszakadni!